A már említett 1967-es MTS határozat, mely megalapította jogilag is a Testnevelési és Sportmúzeumot, lényeges változást hozott a múzeum felügyeletében is. Addig a TTT szakbizottsága látta el ezt lelkes és hozzáértő közgyűjteményi szakemberek útján a sporthivatal Agitációs és Propaganda Osztályának egy hivatalnoka. Az intézménynek jót tett a változás, ha szerény szinten is, de megoldódtak a költségvetési gondjai, az elhelyezés tekintetében is megoldás született.
Az új igazgató is elsőként a múzeum elhelyezésének problémájával találta magát szemben. Hosszas huzavona után megvásárolta Hajós Alfréd lakását a Báthory utca 5. számú házban. Furcsa fintora a történetnek, hogy ugyanebben a házban, csak egy emelettel feljebb működött az Országos Turista Múzeum is. Ma már elhibázottnak kell tekinteni ezt a döntést, hiszen a lakás legfeljebb egy Hajós Alfréd emlékmúzeum számára lett volna alkalmas, az akkori gyűjteményt, és a feladattal járó munkát semmiképpen sem tudta kiszolgálni.
Az újabb, már máig ható változásra, költözésre 1977-ben került sor, amikor a Népstadion egykori felvonulási épületéből kialakított Sportszövetségi Székházba került a Testnevelési és Sportmúzeum. Az elhelyezés minden addiginál jobb lett: 184 m2 kiállítói tér, 300 m2 raktár, előadóterem, irodák és egyéb kiszolgálói terek. Ennek ellenére, azt kell meg állapítani, hogy
az ekkor több mint kétszázezer egységből álló gyűjtemény számára már ekkor is kicsi, állandó kiállításra nem kielégítő, az épület és a környezete egyáltalán nem nevezhető reprezentatív múzeumi célra alkalmasnak.
A problémák ellenére a múzeum mindig is rendkívül aktív kiállítási tevékenységet végzett. A Bakonyi Károly vezetése alatti két évtizedben a több mint kétszáz kiállítást megtekintő látogatók száma meghaladta a másfél milliót.
A múzeum az idők során több, értékes magángyűjteménnyel gazdagodott. Így a múzeum fotótárának kiemelkedő értékű részét jelentő Pobuda- és Kozák-hagyaték, valamint a főképp aprónyomtatvány- és jelvényanyagból álló Kerezsi-gyűjtemény is a 70-es-80-as években integrálódott az intézmény gyűjteményébe.
A Sportfilmstúdió megszüntetésekor az archívum jogutódja is a Sportmúzeum lett.
A rendszerváltáskor az addigi igazgató korkedvezményes nyugdíjazását kérte. A jelenlegi igazgatót, Dr. Szabó Lajos történészt 1990-ben nevezték ki.
A múzeum megkezdte a gyűjteményrészek szétválasztását,a kiállítások témaválasztása szélesedett. Így került sor Budapesten az első cserkészkiállításra (Cserkészet és Sport) 1991-ben, majd néprajzi ihletésű kutatási- és kiállítási program lebonyolítására a finn és észt néprajzi és sportmúzeumokkal (Mozgás és Játék címmel Budapesten, 1993-ban, Tradicionális sportok és népi játékok a finnugor népeknél címmel Budapesten, 1996-ban, Kecskeméten 1997-ben, Tartuban, 1997 őszén).
A múzeum – bekapcsolódva az “Ezeréves a magyar iskola” programba -, 1996-ban megrendezte az első átfogó magyar testnevelés-történeti kiállítást: “A magyar ifjúság testi nevelésének története” címmel. Jelentős sportágak történetét bemutató kiállítások készültek el (kerékpározás, evezés, birkózás, labdarúgás, atlétika, tenisz és jégkorong).
Sikeres kiállítások vitték a magyar sportsikerek hírét a világban többek között Lausanne-ban, Athénben, Tel-Avivban, Sydney-ben, Párizsban, Bangkokban és Szingapúrban immár a múzeum saját szervezésében. Tudatosan felvállalt küldetésként több vándorkiállítás eljutott az erdélyi magyar múzeumokba, támogatva a határon túli magyar közösségeket és egyidejűleg csatlakozva a magyar kultúrdiplomácia erőfeszítéseihez.
Szólni kell az Ezüstgerely művészeti pályázatokról is, melyeket a Sportmúzeum bonyolít le, s melyek anyagából igen értékes művészeti gyűjteményt sikerült az évek során kiépíteni. Magától értetődő, hogy minden olimpia idején készül új – többnyire több, különböző tematikájú – időszaki történeti kiállítás, adózva ezzel az olimpiai mozgalomnak és ápolva, terjesztve az olimpia eszméjét.
