A kiállítási pavilonok közül számunkra kettő az érdekes. Az egyik a már említett Kárpát Múzeum önálló pavilonja, a másik a hangzatosan Testgyakorlás Csarnokának nevezett épület.

Itt húsz cég, magánember és egyesület állította ki sporttal kapcsolatos termékeit, áruit, dokumentumait és egyéb tárgyait kétszáznegyven négyzetméteren (ez több mint a múzeum mai kiállítótere). A kiállítók főként külföldi termékeket vonultattak fel, így pl. Aigner Lajos könyvkereskedő szakkönyveket, rajzokat, metszeteket, Bokelberg Ernö NTE művezető atlétikai- és tornaszereket, Huzella Mihály vívó- és ugrószereket, Engl és fiai korcsolyákat, céllövő pisztolyokat és lőtáblákat, Riesz Henrik – Jager-féle – öltözeteket, a Budapesti Kerékpáregyesület tricikliket, bicikliket, evező- és szobatorna-készülékeket, Fuchs Károly tornaeszközöket, Kertész Tódor a öregener torö nevű gyógytornászati készülékét, a Honvédelmi Minisztérium katonai tornahely-mintát, a Magyar Tornatanítók Egylete német tornatermek és uszodák makettjeit, Nagy Sándor tornatanár az aradi Lyceum tornatermének mintáit, a Nemzeti Tornaegylet történeti értékű dokumentumokat, tornaszereket, Oherolly János chichagóban végzett tornatanár testegyenesítő szekrényt, buzogányokat és csónakot, Pacholek N. vívó eszközöket, Huzella M. sportruházatot és Croquet és Lawn Tennis felszereléseket állított ki. A kiállított szerek és eszközök többsége a tornamozgalomhoz kapcsolódott, így nem véletlen, hogy annak kritikáját a Herkules c. lapban, az atléták közlönyében találjuk meg.

“A mi csarnokunkban ott látjuk a Párizsban készült indus nyilat, de hiába keresünk egy labdaütőt vagy labdát. Pedig milyen érdekes lett volna egy angolra nézve szemlélni az erdélyi, hólyaggal töltött bőr labdában ugyanazt a labdát, melyet ők a foot-ball játékuknál használnak (…) A korcsolyák közül ki vannak állítva a legújabb külföldi gyártmányok mind, de hol van a hazai -csáklya-, a fa- és csontkorcsolya? (…) Itt kellene lenni az erdélyi egészen speciális hegymászó csizmáknak is. (…) Van az országban mintegy 100 derék testgyakorló egyesület, melyek a tornázást, csónakázást, korcsolyázást, vívást, athletikát, szóval a testgyakorlatok összes nemeit űzik. Ez egyletek helyiségeinek képét, szereinek példányait vagy mintáit, működésüknek ismertetését, szóval létezésüknek legparányibb jelét is hiába keressük (…) Csökkenti a kiállítás tanulságát és komoly érdekét, hogy a testgyakorló eszközöknek csupán a kereskedésben forgalomban lévő példányai vannak kiállítva, holott igen érdekes lett volna bemutatni a szerek fokozatos fejlődését, a csontkorcsolyától a Halifaxig, a Mátyás korabeli kelevéztől a mostani torna-gerelyig, a balatoni canoe-tól az angol race-hajóig”.